Az emberi érzéseketípusok
Mindenféle érzés az emberbentörténelmi fejlődésének terméke. Nagyon különböznek az állatok érzéseitől. A munkaerő fejlődésének és az állandó kommunikációnak köszönhetően a személy pontos és finom tapintást fejlesztett ki, a zenei és a beszédhallgatást, a színlátást.
Általában különbséget kell tenni a pszichológia érzeteinek típusai között. Az érzelmek materialista, tudományos nézetét mindig is az idealista, tudománytalan szempontok szembesítették. Az ilyen szubjektív idealisták, mint Mach és Berkeley, valamint követőik, tagadják, hogy az érzések valamilyen anyagi forrásból erednek. Nem ismerik fel általánosan az anyag létezését, azzal érvelve, hogy a körülöttünk lévő tárgyak nem más, mint az emberi érzelmek összetételei vagy kombinációi. Kiderül, hogy a világban nincs más, mint egy érzéki téma. Vagyis a különféle érzelmek eltérő információt adnak a környezetünkről.
Az úgynevezett agnosztikus nézetek isidealisták, nem tagadják a körülöttünk lévő anyagi világ létezését, valamint az ember érzelmére és szervére gyakorolt hatását, ám kétségeket ébresztenek arról, mennyire igaz a tárgyak valós tulajdonságainak tükröződése a kapott érzéseken keresztül.
Például a tudós, Helmholtz, alapulaz a tény, hogy bizonyos tulajdonságok és egy tárgy tulajdonsága nem egy és ugyanaz, az úgynevezett érzéseket feltételes szimbólumok vagy a dolgok jelei. A szimbólumok segítségével lehetséges a valóságban létező valami, és valami, ami valójában nincs jelen. A szimbólumok elmélete az agnoszticizmus megjelenésének oka, vagyis az a kétség, hogy a személy helyesen tükrözi a körülötte lévő egész világot. Valójában az érzés valóságos tükrözi a valóságot. Ebben az esetben a különböző típusú érzéseket megkérdőjelezik, mivel félrevezethetik az embert a környezetéről.
A tudós Johann Müller nézőpontja nagymértékben ismerttöbb. Azt állította, hogy egy személy nem érzi a különböző tárgyak tulajdonságait, amelyek valóban léteznek, csak saját érzékeik állapotát.
Annak érdekében, hogy megerősítse véleményét, Muellerolyan jól ismert tényekre támaszkodott: egyfajta érzéki szervben a különböző ingerek hatása miatt a benne levő érzés mindig azonos, vagyis ez a szerv számára jellemző. Például ha a szem elektromos árammal, fénykel vagy mechanikai irritációval jár, akkor az érzéki típusok mindig ugyanazok, vizuálisak.
Ha a másik oldalról nézzük, majd cselekvésreegy és ugyanazon inger különböző emberi érzékeken, különböző érzéseket kapunk, amelyek ezekre az érzékekre jellemzőek. Ha hatással van a szemre, a bőrre és a fülre az elektromos áram, akkor különböző érzéseket, vizuális, tapintható és hallható. Kiderül, hogy Müller logikáján alapulva az érzékeink nem olyan anyagi objektumok hatásának következményeivé válnak, amelyek függetlenek a tudatosságtól, hanem az emberi érzékek egyfajta energiája. Itt előttünk látszik, amit a pszichológia "érzékeinek" neveznek. Mueller nézeteinek megfelelően nem foglalkozunk az anyagi világ tárgyainak tulajdonságaival, hanem azzal a tükrözéssel, hogy a saját érzékeink helye van.
Mueller egyik kritikusa közülviccesen azt mondta, hogy ha igaza van, akkor a macska, amely előtt az egér található, nem szabad kihagynia, de a saját szemében tapadnak. Ha az összes említett tényre támaszkodunk, akkor Mueller hamis következtetéseivel foglalkozunk. Más magyarázatuk van. Az állatvilág fejlődésének történetéből tudjuk, hogy a szensz szerveinek sajátossága a környező körülményekhez való folyamatos biológiai adaptáció eredménye. Az alacsonyabb fejlettségi szinteken nem létezett.
