A nemzetközi jogforrások: az államok viszonyának szabályozásának alapja
A magatartási szabályok meghatározása nemcsak fontosaz emberek, hanem az államok, a kormányközi szervezetek és a nemzetközi jog más területei között. Ezek a normák a "nemzetközi jogforrások" közös név alatt egyesített szerződések, megállapodások, doktrína, bírósági precedensek, határozatok és ajánlások formáját öltik.
A lényeg és a típusok
Világosan meg kell érteni, hogy a forrásoka nemzetközi jog mindig az államok és a kormányközi szervezetek határozatait határozza meg egy adott kérdésben. Ezek a dokumentumok általában meghatározzák a nemzetközi jogviszonyokban résztvevők jogait és kötelezettségeit. De elfogadni őket a végrehajtásért vagy sem, csak a nemzetközi jogviszony oldalától függ. Az örökbefogadás általános eljárása megszerzi a ratifikáció nevét, és ezt csak az ország legfelsőbb kormányzó testületei önkéntes alapon hajtják végre.
A nemzetközi jog forrása a kifejezési formákban változatos, és ennek megfelelően két fő szakaszt különböztetünk meg:
- az alapforrásokat nemzetközi képviseliszerződések és nemzetközi szokások. Az első az államok akarata írásbeli kifejeződése egy bizonyos nemzetközi jogi viszony szabályozásában. A legszembetűnőbb példa az ENSZ Alapokmánya volt. A második a nemzetközi viszonyrendszer történelmileg kialakított viselkedési módjának írott konszolidációja formájában jelenik meg. Érdemes megjegyezni, hogy a nemzetközi szokás mindig simán nemzetközi szerződéssé válik. Ez azért van, mert az egyéni "betölti" a szerződéses szabályozás hiányát;
- A segédeszközök értelmezést jelenteneka legfontosabb források helyes használata az adott helyzetben. Ez a kategória egyesíti a nemzetközi jogi doktrínát, a nemzetközi bírósági precedenst, a kormányközi szervezetek állásfoglalásait.
A fő különbség a kategóriák között az, hogyaz általa vállalt kötelezettség elmulasztása miatt, a fő forrásból eredően az elkövető nemzetközi szankciókkal fenyegetett. A második kategória elsősorban ajánlástervezet.
A nemzetközi jogforrások természetének és típusainak részletesebb magyarázatához forduljunk két alszektorába - a gazdasági és a vámjogba.
A nemzetközi gazdasági jog forrása
Ez a jogalkalmazás alapvetően működik,négy forrástípus: nemzetközi szerződések, nemzetközi jogi szokások, nemzetközi gazdasági testületek döntései és az államok belföldi jogszabályai.
A szerződések mint nemzetközi források(a továbbiakban: európai parlamenti képviselő) három kategóriába sorolják: nemzetközi, kormányközi és egyetemközi. És ha az első két kategória minden alszektorra jellemző, akkor az utóbbi az állam kölcsönös együttműködésének gazdasági oldalának jele. Ezt a tényt az alágazat sajátosságai magyarázzák. Általános szabályként az összes szerződést a WTO, az ILO, a Nemzetközi Bank és az IMF keretében létrehozzák és kötik meg.
Annak ellenére, hogy a jogi hatalom a jogia szokás ugyanolyan színvonalon áll, mint a szerződés, az európai képviselő számára pedig a jogi szabályozás kialakulásának forrása. Ez a kategória általában nemcsak az európai parlamenti képviselőt, hanem a nemzetközi magánjog al-szektorainak többségét is biztosítja. A vámhatóság önmagában létezhet, de nemzetközi döntésekben vagy egyezményekben rögzíthető.
Az esetek döntései egy adott forrás,jellemző az európai parlamenti képviselő számára. Rendszerint nemzetközi egyezményekben is megszerezzék konszolidációjukat, ám ezekben a gazdasági esetek döntései a vizsgált alágazat elveinek jellemzői.
A hazai jogszabályok válnakcsak akkor, ha egy adott helyzetben vita merül fel. Ezt segédforrásként veszik figyelembe, és másodlagos szerepet játszik.
A nemzetközi vámjogi források
Az ilyen típusú forrás sajátosságavalamint a nemzetközi szervezetek (pl. WTO) egyoldalú aktusainak és állásfoglalásainak fent említett kifejezési formái, valamint a nemzetközi bíróságok belföldi jogszabályai és vámprecedenciái.
A nemzetközi vámjogi forrásoka vámszabályozás terén az államok közötti kölcsönös kapcsolatok kialakított gyakorlatán alapulnak. És ő a nemzetközi vámszervezetek létrehozott szerződéseinek és chartáinak a vásznában fekszik.
A nemzetközi jog forrásai sokszínűek. A kapcsolatok szabályozásában való alkalmazásuk nem annyira a jogviszony területén, mint egy adott esetben. Ezért a konfliktushelyzetek megoldása során minden rendelkezésre álló forrást át kell tekinteni, figyelembe véve a "függőleges" tevékenységüket.
